Portré
Németh Pál
Életrajz
Németh Pál fuvolaművész-karmester 1972 és 1975-ben szerezte meg diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A magyarországi régizenei irányzat egyik úttörőjeként több régizene-együttest is alapított: Szombathelyi Régizene Együttes (1978), Capella Savaria (1981), ma pedig a Savaria Kamaraopera (1993), a Közép-Európai Barokk Zenekar (1998) és a Savaria Barokk Zenekar (1999) karmestere, a Le Berger Fortuné együttes alapítója, illetve a Közép-Európai Régizenei Fesztivál művészeti vezetője. Eddig több, mint százhúsz CD- és DVD-felvételt készített, közülük öt elnyerte „Az Év Hanglemeze” díjat. Európa szinte valamennyi országában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Izraelben vendégszerepelt.
Legfontosabb kutatási területe a magyarországi zenetörténet, ami nem csak a magyar zenét foglalja magában, hanem olyan, magyar területen működött külföldi zenészek muzsikáját is, mint amilyen például Joseph és Michael Haydn, Wenzel Pichl, vagy Karl Ditters von Dittersdorf. Célja a méltatlanul elfelejtett különlegességek újrafelfedezése, bemutatása az elmúlt évszázadok zeneirodalmából, s témájukban ehhez kapcsolódnak lemezei, koncertjei is: pl. A verbunkos születése; A magyarországi ferences rend zenéje; Esterházy: Harmonia Caelestis; Antonio Caldara: Szent István, Magyarország első királya, Michael Haydn, Alessandro Scarlatti, Baldassare Galuppi, művei.
A Savaria Kamaraoperával kevésszereplős kisoperákat, míg a Budapesti Kamaraoperával együttműködve nagyobb lélegzetű produkciókat irányít állandó karmesteri minőségében: pl. Monteverdi összes színpadi műve; Händel Orlando és Semele című operája; Vivaldi: Il Tigrane; Mozart: A varázsfuvola, Mitridate, Britten: Noé. A Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházának rendszeresen visszatérő vendége, együttesével töbek között Mozart: Figaro házassága, Bastien és Bastienne, Cosi fan tutte, Rossini: Hamupipőke, Galuppi: Il caffé di campagna, Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló, Cimarosa: A karmester, J. Haydn: Il mondo della Luna, A patikus, Az énekesnő operákat mutatta be. Az Accademia Santo Spirito Torino és a Milano-Torino (Mi-To) Nemzetközi Fesztivál állandó vendégkarmestere.
Az elmúlt évben a következő fesztiválokon lépett fel: Ulm, Donau-Fest; Boskovice, Moravia Festival; Pozsony, Őszi Fesztivál; Mi-To Festival, Torino; Nagyváradi Nemzetközi Zenei Fesztivál; Veszprém-Fest; Művészetek Völgye; Budapesti Barokk Fesztivál; Ferencvárosi Pünkösdi Fesztivál; Tavaszi Fesztivál – Budapest, Eger, Pécs.
Az utóbbi években több könyve is megjelent különböző kiadóknál, valamennyi CD-melléklettel együtt (pl. Borívóknak való; Gyógyító Szentek; A pécsi Dóm kincsei). 1975 és 2001 között a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként működött, művészi tevékenységéért 1991-ben Liszt-díjjal, 2001-ben pedig Hungaroton-díjjal tüntették ki.
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva