„M. Katona Ignác autodidakta hajómérnök legénységet keres vakmerő expedíciójához: hogy házilag készült tengeralattjárójával - az Északi Sarkot érintve - harántirányban kerülje meg a Földet.



Hőseink, a Budapesti Anarchista Színház, érdemeik elismeréséül meghívást kapnak Brazíliába az Anarchista Színházak Világtalálkozójára, de nincs pénzük repülőjegyre. Azt remélve, hogy út közben eltéríthetik a járművet, jelentkeznek Nácy kapitány hajójára legénységnek.



Már a Gibraltári szorosnál tartanak, amikor kiderül: Nácy kapitánynak nem csak a beceneve Náci, hanem az ideológiai meggyőződése is. Sajnos ekkor már nincs visszaút."



A produkció - bár cselekményében nem kapcsolódik - tekinthető a nagy sikerű, ám az állami propagandának köszönhetően kétes hírű GECY produkció folytatásának, hiszen az író-rendező páros újbóli együttműködéséről van szó. A darab zenéjét Kertész Endre szerezte, a főszerepben Paizs Miklós.