Don Juan, a sevillai kalandor színpadi alakja a spanyol barokk dráma fénykorának szülötte. Mozart olasz nyelvű operáját pedig először a francia forradalom évében, 1789-ben adták elő Prágában. Hősét, Don Giovannit valami megmagyarázhatatlan erő űzi, hajtja egyik nő szerelmétől a másikéig, ám egy végzetes éjszakán hidegvérrel küld a másvilágra egy lányát védő apát, akinek bosszúja elől azután már nem menekülhet. A büntetést nem földi hatalom rója ki a férfira. Don Giovanninak a meggyilkolt síremléke, egy kőszobor szorításától kell meghalnia. Mozart daljátéka képszerűen épít fel zenei hangokból egy sosem látott és hallott világot és - ahogy zenetudósunk, Fodor Géza írja - ebben a térképen nem található birodalomban a szellemtől szabadulni vágyó érzékiség válik átfogó világnézetté.

"Itt egyedül a szenvedély elementáris hangja szól, az örömök zenéje, a részegség vad lármája, itt egyedül az örökös mámort élvezik. Ennek a birodalomnak elsőszülötte Don Juan."