Egy londoni romos bérház lomokkal teli szobájában három ember van összezárva: a lassú felfogású, enyhén ütődött Aston, a heves természetű öccse Mick, és az öreg csavargó, Davies. Összeütközésükből ered a darab konfliktusa. A tét: a szoba birtoklása, vagyis ki uralkodik a másik felett? Beszélnek egymáshoz, de senki nem érti a másikat, a saját ketrecükből nincs szabad kijárat a másik világba. Jéggé dermedt emberek jéggé dermedt világban, ahol az életnek nincs értelme: minden zavaros és ellenséges. Az egyén nem támaszkodhat másokra, sem a társadalomra, sem Istenre, sőt saját magára sem, hogy értelmet vagy értéket találjon. Ezért ragaszkodnak annyira a biztonságot jelentő szobához, és ez a magyarázata annak, hogy Mick és Aston miért tartja természetesnek, hogy Daviesnek mennie kell, és Daviesnek miért olyan rémisztő, hogy nem maradhat? De a szerző ezeket a komoly gondolatokat erőteljes humorral ábrázolja. A The Sunday Times of London-ban megjelent levelében ezt írta: „Szerintem, A gondnok vicces.”