Az ember mindent elveszíthet, de megsemmisíteni erkölcsi mivoltában csak akkor lehet, ha az emberi méltóságérzetének utolsó szikráját is kiölik belőle. - írja Sütő András, majd így folytatja: Ábel mindmáig a szelídségnek, az alázatnak és a kegyetlenség áldozatának jelképe. De mint minden jelkép: önmaga ellentétét is hordozza. Káin - a biblikus köztudatban testvérgyilkosként számon tartott gyűlölet - ugyancsak ellentmondásos jelkép. Túl azon, amit a példázat a tudatunkba sulykolt: a világmindenség legelső fölvetett fejű embere. És ha valaki egyszer lehajtottfejűségében a homlokát fölveti: már van mit kezdeni vele a drámában, vagyis a színpadon.
Káin: \"... legyen bár figyelmeztetés mindannyiunk halála és elmúlása... Ha porból lettünk és porrá leszünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában, a kitaszítottság embertelen állapotában! Mondom ezt, ha kell, nélkületek is, testvértelenül is, a földön kúszó vezeklésben is! A rám szakadó mennyek alatt is...\"