Zsadorján János (Kacsur András), a meglehetősen pipogya és határozatlan tekintetes úr a magyar földbirtokosok tipikus életét éli, jóságos kiskirályként uralkodva az őt szerető háznépen: Piri nénjén (Vass Magdolna), Mari nénjén (Gál Natália) és Dzsenifer nénjén (Béres Ildikó), a három vén boszorkán, no meg az őt szerető cselédlányon, Csillag Juliskán (Orosz Melinda), valamint Kocsis Jóskán (Rácz József), Zsigán, az istállómesteren (Ferenczi Attila) és Gáspáron, az ispánon (Ivaskovics Viktor). A mindennapok békéjét talán semmi sem zavarná az idők végezetéig, ha a tekintetes úr nem köt ugyancsak agglegény barátaival egy meggondolatlan fogadást, miszerint az fizet a többieknek, aki egy éven belül nem házasodik meg.

Ennél jobb alaphelyzetet el sem képzelhet magának a rendező, ha hőseit különféle mulatságos helyzetekbe kívánja belekormányozni a megnevettetésünk, a szórakoztatásunk érdekében. Amint telik-múlik az idő, a tekintetes úr fokozatosan belebetegszik a gondolatba, hogy elveszítheti a fogadást, s fizetnie kell, miközben érte aggódó háznépe tehetetlenül (és persze kacagtatóan) csetlik-botlik körülötte, igyekezvén megfejteni, mi bánthatja a gazdát, majd mikor ez sikerül, orvosolni próbálva a bajt.

Végül nem marad más választása a főhősnek, mint hogy rászánja magát a nősülésre. Előbb a szomszédos menyecskék között keres menyasszonyt, de kudarcot vall, és csak ekkor veszi észre, hogy a legalkalmasabb feleségnek való nőszemély a róla mindig gondoskodó és őt reménytelenül szerető Csillag Juliska. E felismerés után már nincs is más hátra, mint… no, de épp ezért nézzük meg.