Írások

  • Művészek írták

    Tánccal elmesélt képi összhangzat

    Swift Gulliverje egyszerre filozófia és gyerekmese. A jó mese gyakran lételmélet. Mivégre vagyunk itt a Földön – ez kívülről, alulról vagy fentről mindig jobban átlátható, mint a bennelétben. A 18. sz.-i szerző szatirikus regénye máig nem kopott el. Számos filmes, rajzfilmes, tv-adaptációja, színpadi átdolgozása aratott sikert. A java felnőttekhez (is) szólt – így van most is.
    Szegő György
  • Művészek írták

    Felnőtt játszótér –
    II. Richárd

    A reneszánsz Anglia ironikus fametszetén a fejetetejére álló világban talicska tolja az embert. Brueghel híres képén, a Gyermekjátékok figurái még nem így láttatták a világ működését. Nála a középkor felfogása szerint a gyerek még kis felnőtt. Shakespeare-nél fordul a játék, a talicskázás vagy épp a koronázás gyerekjátékai átvették a prímet.
    Szegő György
  • Művészek írták

    Élet/Képek– Keleti Éva a Műcsarnokban

    A kiállítás-arculat portréján a mosolygó fotóművész szemüvegében emblematikus balett-fotói tükröződnek. Így jutott eszembe az Új Tükör, ahol ─ mint itt a kiállításon is ─ a fekete-fehér és az akkor új színes sajtófotók harmonikus egységet alkottak. Ez a bravúr nem kis siker volt és maradt.
    Szegő György
  • Művészek írták

    Sötét tónusban

    David Doiasvili grúz rendező. Azaz, az összeomlott birodalom egyik utódállamából is hozza megélt tapasztalatait. Korszakváltásban él, mint egykor Moliére. Mai szóhasználattal, posztmodern kultúrák részesei. Mi is. Moliére műveivel „tanítani akart”, de ezzel el is takarta ítélkezését. A Tartuffe-on kora nevetett is, de be is tiltatta.
    Szegő György
  • Művészek írták

    A látványtervező Rajk emlékezete

    A gyászoló emlékezés elfeledettnek tűnő részleteket hív elő. Laci derűs, energikus figurájára az első szegedi egyetemi tábortól emlékszem. Majd tíz évvel későbbi emlék 1979-ből, amikor már barátként terelgetett – Kovács István Stúdió-beli társammal együtt – a párizsi alternatív éjszakában. Ekkor már az említett Stúdió „névadásához” – a Rákosi-diktatúra által kitalált álnév, az elképesztően embertelen gaztett Laci gyerekkorához tartozott – illően jókora iróniával töltötte meg a munkáit és talán személyes kapcsolatainak szféráját is.
    Szegő György
  • Művészek írták

    Szabadság, tragikus szerelem, zene

    F. Scott Fitzgerald írt egy kultregényt, amit – mert „titokzatos” – ciklikusan újra és újra elő lehet venni. 1925-ben jelent meg, és az amerikaiak győztes Nagy Háborúja utáni mámor és kiábrándulás lélektani tükreként éppen ma is jól megfejthető, hogy mitől „örök”.
    Szegő György
  • Művészek írták

    Színház-film-színház

    A színházi dráma – elsőszülöttként – rendre többször alapul szolgált a kistestvér film műfajában újjászülető feldolgozásokhoz, mint fordítva. A friss vígszínházi premier, John Cassavetes Premierje összetettebb, sajátos kivétel.
    Szegő György
  • Művészek írták

    Filozófikus lebegés

    Sokan mondták, leírták már, Csehov 1903-ban írt utolsó darabja tulajdonképpen az író művészi végrendelete. Ezzel a főművel akkor – és ma még inkább – elmondható az aktuális világállapot: új világ váltja a régit, a régi értékek használhatatlanná válnak, a régibe ragadó emberek pedig haszontalanná lesznek.
    Szegő György
  • Művészek írták

    Egy csirkefogó élete és halála

    Molnár Ferenc Lilioma „nagy színház”, méltán világszerte a legismertebb magyar színpadi mű. Eddig szinte tabuként tisztelte a honi színházi világ. Újrafogalmazása veszélyes vállalkozás, de éppen a Vígszínháznak talán „előjoga” ez.
    Szegő György
  • Művészek írták

    A vihar: az elmúlás tündérmeséje

    A Vihar Prosperoról, a trónjáról letaszított milánói herceg küzdelmének történetéről szól, s arról hogy visszaszerezze jogos tulajdonát. Shakespeare kései mesterműve a megbocsátásról, a nagylelkűségről és a megvilágosodásról.
    Szikszai Rémusz

Bemutatók képekben